Galambhimlő.

A madarak himlős megbetegedése már nagyon régen ismert és világszerte előfordul. A legnagyobb jelentősége a tyúk, galamb, pulyka, és fácán himlőnek van.

Kórokozó:
Az állatokat megbetegítő himlő (pox) vírusok a legnagyobb méretű és legbonyolultabb összetételű vírusok közé tartoznak. A víruscsalád az emberi himlővírus által előidézett bőrelváltozásokról (pocks) kapta a nevét. A pox vírusok 6 csoportra oszthatók. A madaraknál előforduló himlővírusok mindegyike Avipoxvírus genusba tartozik. Az egyes himlővírusok megbetegítő képességében jelentős különbségek vannak. Az egyes vírusok elsősorban a gazdafajt betegítik meg, de himlős megbetegedéseket okozhatnak más fajokban is. A galambhimlő vírus elsősorban a galamboknál okoz enyhébb-súlyosabb tünetekkel megbetegedést, de ugyanakkor megfertőzheti a csirkéket is. A galambhimlő vírus védettséget ad a csirkehimlő ellen is, de ez fordítva nem igaz. Ellenálló vírus, a környezeti hatásoknak évekig is ellenáll, azaz a lehullott hámpörkök sokáig fertőzhetnek.

                                                               Galambhimlő bőrkiütéses formája.

 Tünetek:
Klinikai szempontból 3 alakban fordul elő a betegség.

1. Bőrkiütés forma : A galambok szemhéján, szájszöglet környékén, kloaka körül, lábvégeken vagy egyéb tollal nem fedett testrészen fordul elő. Kezdetben apró homok-kölesszem nagyságú szürkés-fehér sima felületű csomócskák képződnek, amelyek gyöngyházfényűek és tömöttek. A csomócskák között megindulhat a bőr hámlása. A lassan növekvő csomók elérhetik a borsó nagyságát is. Ekkor már egyenetlen a felületük esetleg berepedezhetnek, sárgásszürke színűek, puhábbak és zsíros fényűek. Ha sűrűn vannak a csomók összeolvadhatnak. A csomók szorosan tapadnak az alaphoz, és csak nehezebben lehet eltávolítani a fedőréteget. Vérzéses kimaródások, fekélyek maradnak vissza, amelyek ha másodlagos bakteriális fertőzés nem éri néhány nap alatt leszáradnak, sárgásbarna vagy feketésbarna pörkké alakulva lehullnak. A megbetegedéseknek ez az enyhébb formája, a galambok 1-2 hét alatt teljesen rendbe jönnek.

                                          Galambhimlő bőrkiütéses formája.

2. Nyálkahártya forma: Általában enyhe náthás tünetekkel kezdődik a felnőtt galamboknál, míg a fiatal galamboknál súlyos nátha jelentkezik. Az orrból kezdetben savós, majd néhány nap múlva gennyes váladék folyik. A galambok a fejüket rázzák, a légzésük nehezített, csőrüket gyakran dörzsölik valamilyen felülethez, és gyakran kötőhártya gyulladás is jelentkezik. A gyulladás ezt követően szétterjed a száj- és garatüregre, ahol a vírus kezdetben apró kis csomókat okoz, majd a csomók egyre nőve összefolynak és súlyos szürkéssárga fibrines lerakódás alakul ki az egész szájüregben. Ugyanez a folyamat a kötőhártyán is lejátszódhat, s olyan súlyos gennyes szemgyulladás is kialakulhat, amely a szemgolyó elsorvadásához vezet. Ez a megbetegedés veszélyesebb formája, mert gyakran az állat fulladását okozza.

                                 A galambhimlő nyálkahártya kiütéses formája.

3. Vegyes forma: A galamboknál ritkábban, de azért előfordulnak a bőrön és nyálkahártyán egyaránt megjelenő elváltozások. Az ilyen galambok általában 1-2 hét alatt elhullnak.

A vírus terjedése:
A vírus iránt a galambok bármely korban fogékonyak. A vírus a beteg galambokról elsősorban kontakt módon terjed az egészséges galambokra. Az állományok között fertőződés jöhet létre, amennyiben lappangási időszakban lévő galambot viszünk be egy fogékony állományba. De ugyancsak veszélyes lehet egy járványon átesett és gyógyultnak látszó, de vírushordozó állat megvásárlása is. S mivel a vírus hámsejtekbe van bezárva, különösen beszáradt állapotban, hónapokig megőrzi fertőző állapotát. A vírussal fertőzött anyag 60°C-ig ellenáll a hőnek is. A porral, a galambdúc tisztítása közben keletkező piszokkal a vírus hosszú ideig terjedhet. A vírusfertőzést következő szakaszban, amikor a vírus betör a véráramba vérszívó rovarok is (szúnyogok, tetvek, kullancsok, stb .), terjeszthetik a betegséget, egyik galambról a másikra. Ezekben a parazitákban évekig megőrizhetik fertőző képességüket. Természetesen a galambok is fertőzhetik a takarmányt és az ivóvizet is, amely alkalmas más egyedek fertőzésére.
Ennél a betegségnél is megállapítható, hogy a járvány akkor igazán súlyos, ha az állomány ellenálló képessége valamiért gyenge, nem megfelelő a vitamin ellátás, esetleg más betegség is társul hozzá.

Lappangási idő:
A fertőzést követően galamboknál, tyúkoknál, pulykáknál a betegség első klinikai tünetei 4-10 nap alatt jelentkeznek, más madaraknál 4-5 nap alatt.

Diagnózis:
A betegség felismerése viszonylag könnyű. A legritkább esetben szükséges csak laboratóriumi vizsgálat. Az esetlegesen elhullott állatok mindig soványak, a májon, vesén elfajulás jelei láthatók. A gégénél sárgásfehér „dugót” lehet látni, amely a nyálkahártyához szorosan tapad. A légcső kipirosodott, nyálkával vagy gennyes álhártyával fedett. Bélgyulladás, tüdővizenyő és tágulat, a nehezített légzés miatt gyakori. A szájüregben található sajtos elváltozások nehezen kaparhatók le a felületről, s a lekaparás után sebes, gyulladásos felület látható. Szövettanilag a hámréteg sejtjeiben cytoplazma zárványokat (Bellinger-féle testecskéket) láthatunk mikroszkóppal.
A legegyszerűbb akkor a diagnózis, ha a bőrön és nyálkahártyán tipikus himlős elváltozások láthatók. A vírus tojásembrió oltással könnyen kimutatható. A chorioallantois membrán sejtjeiben jellegzetes pokkokat okoz a vírus.
A biztos diagnózis miatt a himlőt el kell tudni különíteni a mycoplasmás és a szájpenészes (Trichomoniasis) fertőzésektől. E két utóbbi fertőzés esetében a garatban található álhártyák könnyen eltávolíthatóak anélkül, hogy az alapnál gyulladásos, sebes, véres gócot találnánk.

Védekezés:
A még meg nem fertőzött állományoknál meg kell akadályozni a vírus behurcolását, illetve himlősen fertőzött állományokból tilos galambokat vásárolni. Ha mégis veszünk galambot 2 hetes karanténban kell tartani, míg meg nem győződünk biztosan, hogy a galamb nem beteg.

Gyógykezelés:
Az elváltozott területeket naponta kétszer jódos oldattal ecsetelgetjük, a jódos kezelés mellett alkalmazzunk helyileg antibiotikum-tartalmú kenőcsöt is. Súlyos, kiterjedt gennyesedés esetén szükség lehet általános antibiotikumos kezelésre, de erre ritkán szokott sor kerülni.
A szájnyálkahártya elváltozásainál hasonló módon járhatunk el, azzal a különbséggel, hogy ilyenkor a jódoldatot öt-tízszeresére hígítva kell alkalmazni.
Ne feledkezzünk meg a madarak megfelelő immunerősítéséről, illetve vitaminellátásáról sem. Ilyenkor kiemelten fontos a megfelelő mennyiségű, hámvédő hatású A-vitamin bevitele a szervezetbe. Adagolásával vigyázzunk, mert raktározódó vitamin lévén túladagolható, és így ellenkező hatást válthat ki: a hámszövet túlzott szarusodását és így a folyamat súlyosbodását okozhatja!

Készítmények ecsetelésre:
Betadine oldat

A-vitamin tartalmú készítmények:
Chicktonik oldat
Fokhagymaolaj A D3 E vitaminokkal
Gervit-w oldat
Jolovit oldat 100 ml
Promotor por 100 g