Paramyxovírus. Nyaktekergetés, kólika.

A galambok paramyxovírus okozta, a köznapi szóhasználatban nyaktekergetésnek vagy kólikának nevezett kórképe erősen ragályos fertőző betegség, mely hazánkban is széles körben elterjedt. A galamb paramyxovírus könnyen terjed állományról állományra, és fogékony (nem oltott) állományon belül nagyszámú egyedet képes megbetegíteni. Elsősorban a fiatalok között nagy százalékban okozhat elhullást.

                                                             A képen Paramyxo vírussal fertőzött galamb.

Jellemzője a hosszú lappangási idő. A fertőzéstől az első tünetek jelentkezéséig akár hat hét is eltelhet, de leírtak már tizenkét hetes lappangási időt is! Ez a tény a karanténozás idejét három hónapra nyújtaná, ami betarthatatlan. Ebből a szempontból is elengedhetetlen tehát az állományok rendszeres vakcinázása.
A vírus kártételével leggyakrabban azokban a postagalamb-állományokban találkozhatunk, ahol a fiatal galambokat nem vakcinázzák le időben. A versenyekről hazatérő idősebb galambok hazaviszik a vírust, és a védtelen fiatal korosztályt megfertőzik, nagyszámú elhullást okozva ezzel közöttük.

Tünetek:
Legjellemzőbbek az idegrendszeri tünetek, a betegség köznapi elnevezése is innen ered. A galambok feje remeg, nyakukat furcsán tekergetik, néha annyira eltekerik, hogy a fejük tetejét fordítják a talaj felé. Mozgásuk rendezetlen, sokszor végeznek forgómozgásokat, támolyognak, dülöngélnek, hátrafelé felbukfenceznek.
Másik fő jellemző tünet a vízszerű, nagy mennyiségű, sokszor szinte folyamatosan ürülő "hasmenés", amitől a ketrec padlója olyan, mintha fellocsolták volna. A vízszerű folyadék nem a belekből származik, vagyis nem beszélhetünk valódi hasmenésről. A nagymennyiségű folyadék a megtámadott vesékből származik. A nagymennyiségű vízvesztést fokozott szomjúság kíséri, mely gyakori vízivásban jelentkezik - már amennyiben a galambok képesek vizet felvenni. Ha nem, hamarosan kiszáradnak és elhullanak.
A megfigyelések szerint az esetek többségében mindkét tünetegyüttes megfigyelhető, leírtak azonban számos olyan esetet is, amelyekben hiányzott az egyik tünet.

                                             A képen Paramyxo vírussal fertőzött galamb.

Gyógykezelés:
Oltatlan állományban a beteg galambokat ki kell irtani vagy el kell különíteni, és az összes galambot azonnal vakcinázni kell, állapotuktól függően itatásos vagy oltásos készítménnyel. (A már súlyos tüneteket mutató galambok többsége is túlélhet, de teljes felépülésük - és ápolásuk - hónapokat vehet igénybe.) A lefolyás rendszerint nagy folyadékvesztéssel jár, ezért a kiürülő vízoldékony vitaminok és ásványi anyagok pótlásáról folyamatosan gondoskodni kell.


Megelőzés:
Eredményes védekezés a vírus ellen rendszeres vakcinázások nélkül gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Általánosságban elmondható, hogy a minimális védekezési szint a már oltott idősebb galambok legalább évenkénti egyszeri emlékeztető újraoltása, illetve a még nem oltott fiatalok minél korábbi kétszeri vakcinázása. A fiatal galambok 3 hetes koruktól vakcinázhatók legkorábban. Az idősebb galambok éves ismétlő oltását a késő őszi vagy téli hónapokban, a vedlés után, de még hetekkel a párosítás előtt célszerű elvégezni.

Vakcinák:
Cevac New oltóanyag 40 adag
Cevac New L itatásos vakcina 200 adag
Nobilis Newcavac oltóanyag 1.000 adag
Nobilis Paramyxo P201 oltóanyag 80 adag
Vitapest itatásos vakcina 1.000 adag