Április

                                                         Baromfitenyésztés 1959 áprilisi számából

Az e havi naptárban elsősorban az ivóvíz, a fürdővíz és a kavics egészségvédelmi szerepét ismertetjük. Ivóvíz. Galambjaink részére a táplálék mellett  legfontosabb a jó ivóvíz. Állandóan kellő mennyiségű tiszta  ivóvíz álljon tehát rendelkezésükre, nehogy baktériumokkal fertőzött patakokból vagy pocsolyákból enyhítsék szomjúságukat. Minden nap kétszer adjunk galambjainknak 10-12 C fokos hőmérsékletű friss ivóvizet olyan tisztántartott és zárt itatóedényben, amelyben ürülékükkel nem szennyezhetik be. Az elhanyagolt, bélsárral szennyezett itatóedény  melegágya a különböző fertőző betegségeknek.

Fürdővíz: Sok tenyésztőtársunk talán nem is tudja, milyen fontos élettani szerepe van galambjaink rendszeres fürdetésének. Minden héten legalább egyszer adjunk részükre 20Cfokos hőmérsékletű fürdővizet. Öntsünk fürdővizükbe egy evőkanálnyi denaturált szeszt is. Mihelyt valamennyi galambunk megfürdött, azonnal távolítsuk el a fürdővizet, nehogy az ott hagyott piszkos fürdővízből igyanak.

Kavics: A galamb magevő madár. A mag (kukorica, borsó, bükköny,köles stb.) először a begyébe, onnét pedig zúzógyomrába jut, amely összemorzsolja, összeőröli a kemény magvakat. Ezt az élettani funkcióját azonban a zúzógyomor csak akkor tudja zavartalanul teljesíteni, ha a galamb hozzájuthat köles vagy bükköny nagyságú kavicsszemekhez, lehetőleg kvarckavicsokhoz fövenyhez. Ha galambjaink hosszabb ideig nélkülözni kénytelenek a kavicsszemeket, emésztési zavaraik keletkeznek. Emésztésük elengedhetetlen anyaga, tehát a kavics. Egy kicsi edényben (pl. virágcserép aljában) állandóan előttük legyen –különösen zárva tartott galambok előtt- legalább két maroknyi tisztán tartott kavics.

                                                             Baromfitenyésztés 1959 áprilisi számából.

Zárt röpdékben (volierekben) nevelt galambjaink részére adagoljunk Errát. Eredményes tenyésztésünk legfontosabb élettani tényezője galambjaink természetszerű tartása. Adjunk hát részükre lehetőséget, hogy szabadon röpködhessenek. Tegyük lehetővé, hogy reggeltől estig lerepülhessenek a földre, ahol összeszedegethetik mindazokat a növényi, állati és ásványi eredetű takarmánykiegészítő anyagokat, amelyre okvetlenül szükségük van, egészségük és életerejük fenntartása, továbbá valamennyi belső életfunkciójuk zavartalan lebonyolítása érdekében. Ha bármilyen oknál fogva kénytelenek vagyunk galambjainkat állandóan röpdében, zárva tartani, szomorúan látjuk, hogy állományunk erőnléti állapota (kondiciója) évről évre fokozatosan hanyatlik. Mindig több és több tojásba fulladnak be a kikelésben lévő fiatalok, mert gyenge csontozatuk, valamint erőtlenségük következtében nem bírják áttörni a tojás meszes héját. A kikelt fiatalok növekedési erélye és takarmányértékesítési képessége sem megfelelő, mert lassan, vontatottan növekednek és fejlődnek. Tollképződésük is vontatott. Nem csak a fiatalok, hanem az idősebbek is vérszegények lesznek, állandóan csökken a különböző fertőző betegségekkel szembeni ellenállóképességük  és minden esztendőben nagyobb lesz az elhullási veszteségünk. Ha ilyen vagy ehhez hasonló jelenségek lépnek fel állományunkban, akkor igen jó szolgálatot tesz az Erra rendszeres adagolása (Az Erra terramycint valamint B12-vitamint tartalmazó por alakú készítmény.) Hogyan adagolhatjuk galambjaink részére az Errát? Minden nap reggeli szemeseleség-adagjukat permetezzük meg igen kevés mennyiségű vizzel. A megnedvesített szemeseleségre egyenletesen szórjuk rá a kávéskanálnyi Errát és alaposan keverjük ezt össze a szemeseleséggel. A megnedvesített magokra a por alakú Erra rátapad és galambjaink maradéktalanul, jóízüen fogyasztják el a szervezetükre oly jótékony hatású antibiotikumos takarmányt. Az Erra rendszeres adagolása révén voileres tartásmód mellett is életerősek, egészségesek lesznek galambjaink.

Most még ne párosítsuk szét galambjainkat! Galambjaink helyes vagy helytelen párbaállításának mértékét mindig az utódok minőségéből kell megállapítanunk. Elhirtelenkedett cselekedet lenne azonban, ha már az első költés eredményéből végleges következtetést vonnánk le a hosszú téli hónapok idején alaposan átgondolt pároztatási tervünk helyességére vonatkozóan. Tudnunk kell ugyanis, hogy az első költést megelőzően – különösen ha nincs annyi párosító kalitkánk vagy párosító rekeszünk, mint amennyi galambpárunk van – tojógalambjaink többsége nem csak azzal az egy hímmel párosodik, amelyet kijelöltünk részére, hanem több más hímmel is. Éppen ezért az első költésből származó utódok értékmérő tulajdonságaiból még nem szabad levonnunk semmilyen végleges következtetést, mert ezeknek az utódoknak csak az anyjukat ismerjük biztosan, de az apjukat nem. Meg kell tehát várnunk a második vagy harmadik költés eredményét is, mielőtt szétpárosítanánk azokat a galambjainkat, amelyeknek az idei ivadékaival nem vagyunk megelégedve.