Március
Baromfitenyésztés
1959 márciusi számából
A Galambtenyésztők legkedvesebb időszaka a március. Ekkor
kezdődik a 6-7 hónapon át tartó keltetés.
Ha februárban a zord időjárás miatt elmulasztottuk volna, már-
cius legelső napjaiban okvetlenül nagytakarítást végzünk galamb-
jaink tartózkodási helyén. Takarítás után legalább kétszer átme-
szeljük nem csak a férőhelyeket, hanem valamennyi felszerelési tár-
gyat (fészektányérokat, keltető ládákat, párosító rekeszeket stb).
Ügyeljünk arra, hogy kihullott toll ne maradjon padlásunkon, mert
csak így tudunk eredményesen védekezni a tollmoly elszaporodása
ellen.
Ugyancsak még a párosítás előtt szórjunk galambjaink tollazata
közé egy-egy fél kávéskanálnyi Gezarol rovarirtó port. Beszóráskor
ügyelnünk kell, hogy a rovarpor ne juthasson be galambjaink sze-
mébe.
Azokat a galambjainkat, amelyeket párba akarunk állítani, pá-
ronként külön-külön zárjuk el párosító rekeszekbe vagy kalitkák-
ba, és tartsuk őket ott mindaddig, amíg meggyőződünk róla, hogy
párokba állnak.
Férőhelyeink ne legyenek túlzsúfoltak. Minden költőpárra 2 egy-
máshoz közel álló fészektányért (fészkelőhelyet) számítunk. Pár
nélküli hím még véletlenül se, pár nélküli tojó pedig lehetőleg ne
legyen galambjaink között, mert a pár nélküli egyedek folytonosan
zavarják fészkükön keltő galambjainkat. A zavarás következtében
összetörik a tojásokat, vagy agyontiporják a pici még fejletlen fió-
kákat.
Galambjaink elé tegyünk naponként egy - egy marék 10-12 cm
hosszúságúra vágott szénát és szalmát. Ezt azonban ne a fészek-
tányérokra helyezzük el, hanem tegyük galambházunk padlózatára.
Madaraink nagy örömmel és igyekezettel kezdik meg fészekrakásu-
kat az eléjük adott széna elhordásával. Ez hasznos párosodási ösztö-
nük fokozása érdekében. Tojásaik lerakása után a fészektányérok-
ban levő szénacsomó külső kerületét hintsük be egy-egy fél kávés-
kanálnyi Gezarol rovarirtó porral.
Takarmányozás márciusban: naponként kétszer szórjunk eleséget
galambjaink elé. Korán reggel és 2 órával napnyugta előtt. Eteté-
süket megelőzően tisztán tartott, födött itató edényünkbe öntsünk
10-12C hőmérsékletű friss vizet. Fürdővizük is legyen.
Továbbra is kevert eleséggel (kukorica köles, bükköny, borsó,
búzaocsu, nagyon kevés kendermag) takarmányozzuk állatainkat.
A keverékbe azonban napról napra fokozatosan kevesebb kukoricát
tegyünk. Napi takarmányadagjukat is vonjuk mindig szűkebbre,
különösen a reggeli etetéskor. Ezáltal rá kell kényszerítenünk ga-
lambjainkat, hogy takarmányszükségletük egy részét ők maguk ke-
ressék meg az udvarban vagy a ház körüli kertben. A hiányzó élel-
mük megkereséséhez reggeltől estig tartó állandó röpködésre és sza-
ladgálásra van szükségük. Így növekszik állataink ellenállóképes-
sége a fertőző betegségekkel szemben, s kisebb lesz az elhullási
veszteség. Március elejétől késő őszig adjunk hát lehetőséget ga-
lambjainknak, hogy egész napon át szabadon lerepülhessenek.
Etetés előtt a szemes eleségre szórjunk 1 - 2 kanálnyi Futort
(szénsavas meszet). A mész rendszeres adagolására - különösen ta-
vasszal- igen nagy szükségük van galambjainknak. (A tojáshéj
92 százaléka, csontszerkezetük 58 százaléka szénsavas mész.) Ne-
hogy előzetesen megnedvesítsük a szemes eleséget, a nedves Futor
ugyanis ragadós péppé válik, amely könnyen fulladást okozhat,
mert a megnedvesített Futort a galambok vagy egyáltalán nem,
vagy csak igen nehezen tudják lenyelni.
|